Li Ho versei (Csjü Csjüangnak és Jang Csing-Csinnek írtam, mikor elhagytam a várost, Csiang-Kut olvasva, Június, Su Xiao-Xsiao énekesnő sírja) -- Herczeg Ferenc fordításában
Csjü Csjüangnak és Jang Csing-Csinnek írtam, mikor elhagytam a várost
Tavaszt igéz a lázas fű,
sötét felhők az égen.
Egy szomorú virágszirom
arcomhoz ér szelíden.
Ősök kardja, mért nem mozdulsz,
s jársz körbe a vidéken,
miért, hogy csak én megyek el
betegen és szegényen?
Csiang-Kut olvasva
Szúnyog zizzen a gőzfelhőben a lámpavilágnál,
kábító gőzök éltetik őt is az éji hidegben.
Vértestvérem! Érzem, amit te. Szárnyaszegetten,
hű társamként csak te maradtál a számüzetésben.
Június
Rohamosan nő az árnyék,
hűvös hajnalok kacsáznak,
smaragdszínű hegycsúcsok
a felhők felé szállnak.
Jóillatú zsenge zápor
vágtat át a kerten,
ázott virágok csillognak,
telt medencék fodrozódnak
a kapun túli csendben.
Nyílvesszővé növő gallyak,
izgatottan borzonganak
az ólomsúlyú nyárban.
Virágszirmok megfakulnak,
de egy percre felizzanak
a fényben és az árnyban.
Su Xiao-Xsiao énekesnő sírja
Mint orchideán a harmat,
könnyel telik meg a szem,
ködbe veszett fogadalmak,
új csokrot nem köt kezem,
üres kézzel állok itt most,
mert virágot nem tépek le már sosem.
Fenyves az Ő legyezője,
hideg föld a párnája,
jádeköves szíja patak,
szélből van a szoknyája.
Ködhintója előgördül,
soká vár az alkonyban,
hideg türkiz gyertya lángja,
verdes, mint a jégmadár,
majd hirtelen elillan.
A Nyugati Sírkert alatt
szélviharok morajlanak.
Megjelent: 2015-06-13 07:00:00
 |
|
Herczeg Ferenc |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
