Birtalan Ferenc versei (Bátortalanul, Keats, Útszéli vers a szerelemről)
Bátortalanul
mintha barátságos űrlény
körülölelő szűrt fény
bátortalan por-ködös
a félállapot az közös
van ami tűnik van ami éled
pókhálóárnyhalál-képek
aranyecsettel javítva
a remény ajtaja nyitva
kicsit elveszett világ
mint kint hagyott gyereklapát
csipke-szép álom a volt kor
főnixként kelünk a porból
a ringató délelőtt-selymes
vetkőzik a szerelemhez
benéz a koszos ablakon át
pirul és neked adja magát
Keats
Fanny megsiratta Johnt.
Te fogsz-e sírni, mondd?
Olyan balladás a kedvem,
nem romantikus keretben.
Itt ez a fura hetven év,
majd háromszor annyi mint a tiéd,
s mégse tudom mi lesz velem.
Eddig kísért a szerelem,
botladozva, fájva-fájva.
De nélküle ugyan mi fájna?
Mi a szál közted és köztem?
Nem tudom, eddig vért se köptem,
bár volt sok szar napom,
nem germózom a holnapon.
Fanny téged, én mást sirattam.
Ő érted, s ki sír énmiattam,
ha kisöpör a szél a múltba.
Nem kamuzhatok visszaútra.
Bámulom a filmet, elpereg.
Isten velem John, Isten veled.
Útszéli vers a szerelemről
szép vagy és veszélyes
tüskés ruhájában a szamártövis
mi hozzád hasonlítható
szeretsz te engem
nem tudom a válasz fontos-e
égek veled vad szerelemben
lila ruhádat
irigyli a búzavirág
kezem alatt elbódulnak a tüskék
amikor szeretsz engem
dallá kovácsolod
a hold ezüstjét
Megjelent: 2015-05-29 07:00:00
 |
|
Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. VII. 25. - Budapest, 2018. IV. 10.) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
