Csengődi Péter versei (Utolsó dúdoló, Elefánttemető)
Utolsó dúdoló
Úgy alszol, mint egy kisangyal,
nem mozdul kezed, se lábad,
nem emelkedik meg a mellkasod,
kihűlt parányi test fekszik
a gyertyák őrlángjai között,
időnként egy újabb lövedék
a néma csendbe robban.
Kisrepülők, harckocsik, tankok,
rendíthetetlen ólomkatonák,
a felnőtt bácsik játékai,
széthagyták őket mindenfelé.
Kezemben egy babakönyv, ami
a tízedik oldalon véget ért,
a többi felesleges,
tiszta lappal nincs mit kezdeni,
könnyet törölni kitéptem párat.
Odakint ismét indul a robaj,
megpróbálom elnyomni, de legalább
hagy dúdoljak neked még egy kicsit.
Elefánttemető
Eljöttem elhagyni
kinőtt, lyukas félelmeimet,
kifeküdni a boncasztalra,
a bomlás tompa szikéje alá.
Körülöttem magukra hagyott,
becstelen pózok galériája.
Idegen testek egymáson,
egy irányba vezető nyomok.
Megjelent: 2015-05-13 07:00:00
 |
|
Csengődi Péter (1983) szoftverfejlesztő, író, költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat egyik alapítója. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
