Császár László: pásztorok
volt egyszer egy nyáj
racka merinó karakul
cikta cigája magyar parlagi
a többiek meg a kisebbség
legeltek együtt békésen
a sokszínűség jegyében
csupa jó magyar fajta
és a maradék
kirendeltettek hozzájuk
felelős gondos egyedek
rendkívüli meghatalmazott
ügyvezető pásztorok
nehogy valami baj legyen
összejöttek miként
jeles napokon illendő
baráti eszmecserére
először kockán tették
próbára szerencséjüket
majd a szeretetteljes rituális
szkanderre került sor
a horpadt áporodott
sörbűzös bádogpult
szomszédságában
később kedves
pajkos évődő
birkózás került napirendre
elérkezett a megbékélés kickboxa
álarcban persze
a töméntelen hatalomtörköly
végtére megtette hatását
előkerültek az ékesen
faragott pásztorbotok
azokkal verték szertartásosan
halálra a jó pásztorok egymást
többre hivatott agyvelők fröccsentek
falra a tetemek felett
a vérpatak szagára
sajátos vérszövetség
szövődött a megszokott
eljárásrend szerint
megjelentek a dögkeselyűk
kerecsensólymok giliszták
meg egyéb mások húsából
lelkéből táplálkozó lények
a kerthelyiségben dörgés
villámlás égszakadás földindulás
a sokáig békésen várakozó
birkák nyomorúságosan
büdös sántaságtól
varas szájfájástól
sújtva szétszéledtek
szanaszét szaladtak
letarolt szétrabolt
pusztaságban
a semmi karmai között
tétován vakon
rémséges sötétségben
bégették tétován
egy akol egy pásztor
mert isten is ugye
mennyei falkavezér
senkit meg nem váltó
tetveknek is gazdaállat
ugyancsak egy van
ha létezik egyáltalán
összetartás szeretet béke
jajgatták mindezt tétován
hitüket vesztetten
tovább tovább
futott végig a nyájon
földöntúli dörgés háttérzajában
a buzdító aktuális jelszó
Megjelent: 2015-05-01 07:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
