Kerékgyártó Ferenc: Vázlat három barátról
I.
Felnéz az égre. Szemébe száll a házfalakról a vakolat pora.
Könnyezik. Nem látja a távolban az épülő új házakat.
Siralomvölgy, gondolja. De egész nap ki sem mozdul a szobájából.
Egy halott virággal pepecsel húsz éve,
és nem érdeklik a hegyoldalban nyíló égő jázminok.
II.
Szudokut fejt naphosszat és óránként meghallhatja a tőzsdehíreket.
Nem merem felhívni, pedig szeretném, ha ő festené nálam a mennyezetet.
Pedig a mennyet, az égő látomást szavakkal festeném elő neki.
És nézném mosolyogva, hogy végre fest.
III.
Dolgozik, építi saját katedrálisát, a geometrikus apokalipszist.
Némán, mosolytalanul alakítja a formákat, kemény és kérlelhetetlen,
akár az inkvizítorok. Az elérhetetlen tökéletesség görcse ujjaiban.
Mégis jó nézni, mikor leül, rágyújt, és nézi az éppen megszületőt.
Megjelent: 2015-04-11 07:00:00
 |
|
Kerékgyártó Ferenc (Budapest, 1955 - 2020) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
