Asztalos Morell Ildikó versei (A fal körülöttem, Trapéz, Szeráfok, Élet a felszín alatt)
A fal körülöttem
A fal köröttem
vékony jéghártya,
alatta nyugtalan tenger.
Csillog átlátszóan, törékenyen.
Felszínén siklani nem lehet,
lélek dobog a hullámokban
a jég alatt.
Trapéz
Léted vékony szálán lebegsz
Lépést vétve
Zuhanásod
éjmélyi csend
Bénít a vágy
a fény után
a túloldalon.
Szeráfok
Álmok törött vonója
tehetetlenségbe béklyózva fadarabként földrehull.
Zuhatag felett fénylő szeráfok lebegnek.
A hallhatatlanság hangtalan megnyilatkozik.
Szívem csillárja kéklő éjben lebeg.
Kinyújtja karját az elérhetetlen
értelmevesztett végtelen.
Vakítófehér súlytalanság
késztet kétkedésen túli
tisztító tüzével,
ugorjak.
Élet a felszín alatt
Hangunk elnyeli a tenger
Árnyakként létezünk.
Lelkünk hosszú várakozásban lebeg.
Magunkat felmutatni,
hogy lássanak, akarjuk,
a víz felszínére törni vágyunk,
Hogy, világoljunk
mint csillagok.
Megjelent: 2015-04-09 07:00:00
 |
|
Asztalos Morell Ildikó (Budapest, 1958) költő, szociológus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
