Széll Zsófia: Halmaz ok
Péternek a képességről
Hogyan tudod ezt. Ezt, amit más olyan
könnyedén átlép, hogyan tudod ezt fel-
venni, a magasba tartani, a fény felé tar-
tani úgy, hogy még árnyékot sem vet.
Egy pillanat. Valahol félúton köztes. Va-
lahol az egyik felén hallom, ahogyan a
másik felén zihál. Hogyan tudom ezt meg-
hallani, a zsinór annyiszor tekeredett
meg- honnan tudom, hogy most épp túl
késő, vagy túl korán van odaát. Egyetlen
pillanat, amit más olyan könnyedén a
magasba tart, a fény felé. Hol az árnyék?
Hogyan tudom ezt felvenni, mint egy ta-
vaszi kabátot, gombolni szótlan magadra,
aztán gombolni szét, venni le az árnyékot,
hogyan tudlak mindig feltartani, a fény felé.
Hogyan van az, hogy ami itt, az ott, és
minden más odafönn? Hogy nincs félúton
köztes, csak mi az egyik felén, mi a másik
felén. És az a feszes zsinór tőlünk hozzánk.
Megjelent: 2014-07-17 17:14:13
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.