Videó

Az M5 videója




Keresés a honlapon:


Metin Cengiz versei (Balázs F. Attila fordításában)

 

Metin Cengiz: író, költő (Göle, 1953. május 3.)

1996-ban megnyerte a Behçet Necatigil Költészeti Díjat a Şarkılar Kitabı (Dalok könyve) című kötetével, 2010-ben a Melih Cevdet Anday Költészeti Díjat a Bütün Şiirleri 1-2 (Összegyűjtött versek 1-2) című kötetéért és 2011-ben a Tudor Arghezi Nemzetközi Költészeti Díjat (Románia).  2014-ben megkapta Törökország egyik legjelentősebb díját, Mersin város Irodalmi Díját.

Költészetében felidézi és felhasználja a hagyományokat, tükrözi a modern világ realitásait, és megpróbálja mélységükben feltárni őket, a belső világában tükröződő élet-realitásokkal együtt.

 

DAL NEKED

Kék fényárnyék
Oly érett, mint a terebélyes nyár híre
Tengeri szellő mintái reszketnek szavaidban

Menj be a hűvös szellő laboratóriumába
A nap végeztével ágaid lehajolnak
És megérinti a folyót a rajta ülő madár
Mint a háború, mely bánatot hoz
A szerelem a szív kalapácsa

A vereségek sem indítanak meg
A kard tudja, hogy nincsen éle
A felfűtöttség nyila mellett, mely kilép a sorból
Amit te életnek hívsz, vajon nem egy ismert part
Mely tárgyról tárgyra visszatükrözi tüzét?

Amit olvasok, az a te dalod
Mely zord, magas sziklákról verődik vissza
Oly régóta, tekervényes tiltott menetelésekre
Reggelig felgyújtja a vizeket
Ha egyszer elkezdődik

 

ELLENÁLLÁS

„Próbáld meg a lehetetlent is, ne add fel”
– mondta az apám – „mint gránitszobor
állj büszkén és méltóságteljesen
így mutasd magad a szomjas isteneknek
fejed legyen a felhő a válladon”

Megpróbáltam a lehetetlent,
az szenvedéllyel korbácsolt engem
Mint mikor villámlik és fájdalom döf a testbe.
A vakolat leválik, a fal kövei leomlanak,
Egyenként, mint a rózsaszirmok,
És a tárgyak lelke borítja be őket

Most fájó tűzhegy vagyok,
még zsenge ifjúkorban, őrült hullámok
robajlanak villámló egek alatt,
és oly vonzó a halál,
hogy továbbra is próbálok magam ellen küzdeni

Nyugodj békében, apám,
Újra megpróbálom majd a lehetetlent,
aknákat robbantva folyamatosan magamban…

 

SZERELEM

Hol volt és mikor, már elfelejtettem,
A fű fuldoklott a szárazságban, és a fák
Beleolvadtak árnyaikba.
A szél ivott, belefújt italába.
Nem a vadrózsák emlékezete,
Sem a tücskök dala,
Csak az ő hangja zsongott fülemben.
Az ő szeme vonszolta magát a sztyeppén.
A látóhatár karmazsinvörös volt,
És a nap játszadozott az ő ragyogásával.
De azon a nyáron ismertem meg őt.
Azon a nyáron tudtam meg, hogy van szívem.
De ő egy másik dalt komponált,
Másik dalt, melyet az élet zenésített meg számára.

 

BAGDAD

Ma megbámultam a hóesést
A rádió, mint utcai árus üvöltött mögöttem
Mintha azt mondta volna, ma havazik
és Bagdadban hideg lesz
Bombák, golyók és tüzek alatt
A szívem felével
Bagdad kihűl

Ma arra gondoltam, milyen kemény is a halál
Mint magzatát őrző anya
Milyen kemény is a halál, mikor reményvesztett vagy
A rádió azt mondta, hogy Bagdad olyan,
mint egy reményvesztett anya
Én is reszketek mint reményvesztett anya,
Bagdad is reszket, mint reményvesztett anya

Bagdad messze van, mint repülési célpont
Oly messze, mint egy madár két tűz között
A szívem hideg és sötét, akár a halál
A szívem oly messze van, mint Bagdad

Ma arra gondoltam, hogy ellenállok a halálnak
Ellenállok a hidegnek, halottaknak és bombáknak
A rádió azt mondta, mily nagy dolog
Ellenállni, amikor már nincs remény
Mint csúzlival ellenálló gyermek
Szemtől szembe katonákkal
Bagdad ellenáll

Bagdad egy kőhajításnyira van
Messze ellátunk, amikor kiszállunk a liftből
És eldobjuk a követ jó messzire
Na, tessék! Bagdad oly közel van, mint a kő

Ma először gondoltam a megszállásra
Az ellenséges bakancsokra,
melyek hazám földjét tapossák
Azt, amely őseim vérét őrzi
Erre gondoltam, és lekapcsoltam szívem lámpáját
Csak arra vágyom, hogy Bagdad lámpái
melegítsenek fel

  
  

Megjelent: 2015-03-13 08:00:00

 

Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.