Marczinka Csaba versei (A hucul hercegnő, Szél Lányka, Lilla-karma?)
A hucul hercegnő
Kósa Mártinak
Huncut hercegnő jár közöttünk, ki
ravaszul kacsint és kacéran nevet
(s kinél talán a legújabb kerevet
ifjak bőréből alakíttatott ki)!...
Rebesgetik, hogy hucul pásztorlány volt
régen – libát s jerkét őrzött a réten...
Innen vitte első lovagja hegyen
fekvő kastélyába; mit hamar elunt!
Megszökött egy görög milliomossal
(kit egy sidneyi kocsmában hagyott),
– egzotik helyről is továbbállt hamar!
Most már valahol külön kéglije van
(oda viszi, kit épp kiválasztott)
– idill vagy csapda várna vajon ott?
Szél Lányka
Peszeki Szandinak
Huncut mosolygású, egérfogú,
naivan kacér, csibehúsú kislány!
Suhanj s nevetgélj társnőddel immár:
öreg oroszlánbácsi szomorú
tekintete már csak arcodra derül...
Képeid nézi neten és mindenütt,
vonásaid őrzi ereklyék helyett!
(Illékony Lényednek ez nem sokat jelent.)
(talán ha egyszer el tud varázsolni,
ha ifjulva hálóba tudná fogni
a szeszélyesen huncut, változékony
szeleket, téged is elbűvölve)
Lilla-karma?
néhány Lilla keresztnevű leányzónak
„Játék”* nevetek
szanszkritül – talán ezért
játsztok túl mindent!
*lílá (szanszkrit): játék (lásd Lílá-Varna)
Megjelent: 2015-03-16 08:00:00
 |
|
Marczinka Csaba (Budapest, 1967.) író, költő, történész, irodalomtörténész, művészeti író, újságíró, drámaíró, esszéista, és forgatókönyvíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
