Széll Zsófia: Noment est omen
Tudod, lassan megszületek újra.
A neveket most is Isten ujja írja,
hangra nem számítok, csak tőled.
Tudod, megint szorít a szó kissé,
mindegy, kié, most maradok kicsi.
De már nem rohanok előle többé.
Nem sírok fel. Nem kapkodok
levegőért. Szeplőtlen leszek és
tavasz. Te leszek, az elején.
A végén is.
Megjelent: 2014-07-17 16:55:01
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
