Türjei Zoltán versei (Otthon, Nem tudom, Kislámpa nélkül)
OTTHON
Belém költöztél.
Nyugodtan kiteheted
a házszámot homlokomra,
és kérheted ide a leveleidet.
Érezd magad otthon.
Akassz képeket a falra,
tévézhetsz, vagy olvashatsz
késő estig a kislámpánál.
Ha alszol, lehunyt szemhéjam
őrzi álmod,
a reggel gyengéd fényeit
lassan nyíló szempilláim
engedik be ablakodon.
De ha elmész, kérlek
ne maradj sokáig.
A lakás rosszul tartja
a meleget.
NEM TUDOM
Nem tudom, hogy engem nézel
vagy csak a szavaimat lesed
hátha találsz köztük neked valót
amibe aztán belebújhatsz ha fázol
mert tudod nem leszek mindig itt
mosolyod nekem szól vagy csak
az örömödnek egy-egy elcsípett
takaró-darab miatt de én ölellek tovább
mert hosszú hideg tél lesz és engem
az öltöztet fel hogy ruhád lehetek.
KISLÁMPA NÉLKÜL
Szentjánosbogarakkal tapétáztam ki a szombám falát
így kislámpa nélkül is olvashatok esténként,
a nők pedig szebbnek érzik magukat szex után.
Ettől én lazább mozdulattal gyújtok cigarettára
és elégedetten fújom szét a füstöt.
Jobb lett az életem.
De mikor egyedül vagyok, elfog a szorongás:
Mi lesz, ha elrepülnek?
Térkép helyett, Magyar napló 2014
Megjelent: 2015-03-05 08:00:00
 |
|
Türjei Zoltán (1976, Balatonlelle) költő, tanár, az "Artisták cérnaszálon" költői csoport tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
