Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Acsádi Rozália versei (Tűzkévét vet a hold, Visszaút)

 

TŰZKÉVÉT VET A HOLD

tűzkévét vet a hold
s én mégsem alszom
fehér csend zizeg
fehér csend takarja arcom

egyedül volnék
ha rám nem festene
egy rigó rézgyűrű szeme
fekete leplet
és sárga íveket
repülni hív
talán vele megyek:
szeret

ma annyi más keres
szavakat bennem
jónás tamás egy sorát
siratja az éjfél
és megtudom hogy
ennyire sosem illett
még jónak lennem

a hold majd elfehérül
ahogy az arcom akkor éjjel
de itt vagyok valami
istenen túli engedéllyel

 

VISSZAÚT

magát vetheti meg aki egyszer is gyáva
isten szemében úgyis egyként árva
minden fehér galamb és minden keselyű

de hát megvetni könnyebb mintsem felemelni
ki földre hanyatlik az üres semmi
szélén s epét ont rá az ősz a keserű

jártál már ott egyszer egy régi sárga esten
mikor már nem volt fény az arcon testen
s csak a kihűlni kész bolygók sápadoztak

aztán az ember néz a sötét visszaútra
magába réved s olykor azt hazudja
csak akik éltek azok lehetnek halottak

  
  

Megjelent: 2015-02-28 08:00:00

 

Acsádi Rozália (1957) költő, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.