Kerékgyártó Ferenc: Szultán vagyok
Költő vagyok. Közalkalmazott.
Amit látsz, nem én vagyok.
Amit látsz, mind én vagyok.
A szakállas, nagy hajú ember.
A kemó-kopasz ember.
„Ez mind én voltam – egyszer.”
A Kisfiú, a Tenger szívemben ragyog.
Birtokom Isztambul, Anatólia, a békés Szíria,
Libanon: a hófödte hegyek, a cédrusok,
örök szerelmem a görög tenger s egy békés fóti kert.
Szeretek egy asszonyt. Ő a kedvenc feleségem,
bár a régitől nem váltam el, még nem.
A többiek várják, hogy megszólítsam őket,
de néma vagyok. Szavaim gyémántját csak egynek adom.
Verseimmel töltöm a legtöbb éjszakát,
szelídítgetem az álmaimban lakó fenevadakat.
Némelyik már a tenyeremből eszik.
Ha tehetem, naponta ötször imádkozom.
A Sátán egy asztalhoz már nem ülhet velem.
Tudom, hogy létezik. Néha látom, ahogy szomorúan
botorkál a palota oszlopcsarnokaiban.
Szinte már sajnálom, olyan szánalmas, elhagyatott,
de nem engedem közel, nem érint, nem érintem, nem rúgom fel,
mint a részeg „nemzeti-avantgard” költőt a Stáhly-pince poklában.
Akkor sírtam, nem tudva: jót cselekedtem, bár oktalanul.
Nem tudtam még a gonoszról, amely kívül is, belül is lakna.
Bennem már nincs fölös tér, csak a szeretetnek.
Miért tudok szeretni? Ennyi év után, még mindig?
Miért isteni, ha a kezed álmodban mellkasomon felejted?
Azt is szeretem, hogy mindezt nem tudom, de az is jó,
hogy szabadon elmondhatom,
bár nem vagy már az a fényes oltár,
aki voltál, de szívemhez hasonultál.
Lényed lényemnek lényege lett.
A Kisfiú, a Tenger szívemben ragyog.
A kemó-kopasz ember,
a szakállas, nagyhajú ember,
szultán, költő, közalkalmazott,
mind neked is vagyok:
amíg engedik, amíg hagyod.
Megjelent: 2015-02-20 08:00:00
 |
|
Kerékgyártó Ferenc (Budapest, 1955 - 2020) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
