Videó

Az Archivum Roma csatorna videója




Keresés a honlapon:


Kántor Zsolt versei (Magritte, Miró és a Logosz, A víztükör saját lelkébe lát)

 

Magritte, Miró és a Logosz

és Duchamp a dada-baba
a fésű és a ruhafogas párbeszéd –szülőágyában
megfogant mítosz
a vállfa és a palackszárító felelgetése
a csészék sértett párolgásában
újra fellángolt
Arp és Max Ernst
misztifikált báb-múzsáival karöltve
megképződik
az este és az esőcsepp bonyolult viszonya
mint a fejfájás és a folyó
a lábak és az elme
mind reflektálnak egy akkumulátorra
az értelemmel és a kíváncsisággal
megspékelve
ahogy két szép női kéz
egy vizes frottír anyagból kicsavarja
a nedvességet
mi végett?
s az ágyterítő gyűrődéseit kisimítgatja
a ráncokat elrendezi mintha ettől függne valami
nagyon elemi
és közben pirulákat nyel le
önti a poharába a nyarat az éjszaka
a tojássárgáját és a mézet
a whiskyt és a répapépet –
és a kiállítás soha nem ér véget

 

A víztükör saját lelkébe lát

Egy léggömbre rajzolt lázgörbe,
olyan, mintha kinőtt volna egy kézigránátból a kankalin.
A háború és a terror szimbolikája,
ahogy a fegyvergyár udvarán nő a hóvirág.
Valaki lefényképezi a tankot, a géppisztolyt
és mellettük az illatos nárcisz.
A ponty-arcú sellő, aki nézi magát a víztükörben.
Közben a hátsóudvarban folyik a véradás.
Viszik a sebesülteknek az életmentő szérumot.
Egy szép önkéntes angyalka kerékpáron hordja
a kórházba a munkások vérét.
Egy iraki város, lehetne a neve Ambivalencia.
Portugál gyarmat.
Álomország kerubjai építik.
A víztükör a saját lelkébe lát.
Nézi, ahogy egy lándzsa a földgolyó szívébe hatol.
Mutatja a CNN –
Kis apokalipszis a szemantika szigetén.
Majd a kamera egy nézőre fókuszál,
aki épp dobozos sört nyit ki.
Előtte műszerfal: a vers űrhajója épp elhagyja a Galaktikát.

  
  

Megjelent: 2015-02-19 08:00:00

 

Kántor Zsolt (1958) költő, író, szerkesztő, pedagógus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.