Keresés a honlapon:

Antalovics Péter: Érzelmileg stabil vers

 

I.

azt hiszem, csak ennyi volt:
leírtam egymás alá néhány sort.
megpróbáltam, mert jó képzelődni,
jó becsapni magam. (ez egy érzelmileg
stabil vers.) azt hiszem, csak annyi volt,
hogy elkezdtem.
én nem tudok másról írni, csak
magamról. minden egyéb hazugság.
feliratok hirdetőoszlopokon. nem vagyok
objektív, szemlélődő, és vállalom. nem is kérek
elnézést érte.
azt hiszem, csak annyi volt,
hogy összekevertem valakivel – magammal
és mással is – a verset. van még bennem egy kis nosztalgia a felelősség
hiánya iránt, de nem fáj. minden, ami elmúlt: vetített képek
koponyám falán.
(ha magad vagy, rájössz
a nagy dolgok nyitjára – legalábbis azt hiszed. minden vers
egy nekrológ. és minden versbe, saját ellentmondásaként, az elmúlás
árnyéka belelóg.)

 

II.

olyan nincs, hogy a költő nem ír: erősebb függés nem létezik.
nincs hosszabb, összetettebb folyamat, mint a vers születése.
amikor végül lejegyzi, tetszhalott lesz a vers és tetszhalott a gond-
olat. olyan nincs, hogy a költő nem ír. amit az első vers után átél:
magába szívja, mint föld az esővizet. aki egyszer ír, örökké ír.
néhány színes követ az árba dob – csendben figyeli magát, mint állatot.
aki az első vers óta mindig ír: egyszerre szerep és állapot.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2015-02-12 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.