Fűri Mária: Caravaggio
1
Nincs bennük semmi isteni
Nincs bennük semmi pátosz
A szenvedés a főszereplő
Egy ifjú, egy öreg
Fején a töviskoszorú
Nincs bennük semmi túlzás
Nincs vér, nincsenek szegek
Kereszt sincs
A két arc szomorú
Szomorú, ahogy te vagy én
Ha valami nagy-nagy bánat ér
Valami fájdalom
Ők méltósággal viselik
Esendők mégis
Te vagy én
Ki van ott, azon a két képen?
2
Olyan szépek!
Olyan fiatalok!
Övék a mindenség
Övék az egész élet
Mindegy, Keresztelő Szent János
Vagy Ámor - a modell ugyanaz
Önbizalom és bizalom
Önmagukban és a világban
Még
Nincs töviskoszorú
Nincs levágott fej
Nincs fohászkodás a bűnbocsánatért
Csak kirobbanó életerő
3
Istenem add, hogy ne gyűlöljem őket
Mert a gyűlölet szétmar, mint a sav
Add a kezembe a megoldókulcsot
Itt az éjjel, és nézem holdadat
Ahogy a felhők nyugodtan elúsznak
Előtte, lassan és fenségesen
Add meg nekem, hogy elmém elcsituljon
S kezdjen működni a jobbik felem
A nagy játszmában te mozgasd a bábut
Másképp a szemben ülő mattot ad
Nem látom át, hova vezet a lépés
Mert szétéget belül az indulat
A tüzet, ami apránként fölemészt
Csak egy nagyobb akarat oltja ki
Nem elvágja a gordiuszi csomót
Segít türelmesen kioldani
Harag és ihlet egytövű, a vége
Darabod zárlatában összecseng
Caravaggio lett ez is. A képen
Egy vérző, kígyóhajú lény dereng
Megjelent: 2015-02-07 08:00:00
 |
|
Fűri Mária |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
