Lakatos László versei (november, álom, hideg)
november
álmomban itt jártál
nem sokat beszéltünk,
csak ültünk egymás mellett
nem figyeltem, te ültél mellém,
vagy én melléd
kopasz fákat néztünk
meg deres füvet
kutyák csaholtak a faluszélen
a ruhádra emlékszem
puhának tüntél benne
nekem szakállam volt
és csapzott hajam
a harangszóra ébredtem
álom
álmomban az asztalnál ültünk.
ettünk, ittunk.
hosszan a szemedbe néztem.
sután a kezed után nyúltam.
nem vetted el, de megrezzentél.
mikor felébredtem, még sötét volt.
csak most tudatosult bennem,
te vagy az ételem,
az italom.
te vagy a terített asztal.
és én vagyok a remegő kéz
hideg
reszkető kézzel fát karolok
reszkető kézzel tüzet rakok
girhes láng nyújtózik a kormos falak felé
vágy sistereg a vizes fán
messze magasra füst lobog
kínnal könyörög egy marék meleg
közel hajolok, cseppnyi fényét magamba zárom
újra sütni érzem a rozsdás kályhát
reszkető kézzel fát karolok
reszkető kézzel tüzet rakok
Megjelent: 2015-02-01 08:00:00
 |
|
Lakatos László (1980) író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
