Türjei Zoltán versei (Gondolatjel, Mikor sima combodon, Kirakós játék)
Gondolatjel
figyelem hogy verődik vissza arcodon
éppen kilépő verssorom
s tágas szobádban
hogy terül szét a falakon
kúszik bele a borsólevesbe
kávéba
örvénylik a tányérban
csészében
a levesben sóvá
a kávéban cukorrá oldódva
Mikor sima combodon
Szerenádba tekerlek és hazaviszlek.
Kibontom hajad, a szoba közepére állítalak.
Egyik sarokban egy kislámpa lesz,
onnan kapod majd a fényt.
Forogni fogsz.
Bőrödre minden rávetül,
ami árnyékot adhat.
Olyan lesz, akár egy diavetítés.
De én csak az a képet
próbálom elkapni,
mikor sima combodon a pihe
felvillan fehéren.
Kirakós játék
Utolsó cigarettádat velem szívtad el.
Több ez, mint csókom a bőrödön.
Most összekeverlek, mint a színeket egy Rubik-kockán.
Nem tudom eldönteni, szebb vagy-e így
vagy csak tovább maradsz társam a megtagadásban,
de mostantól mindent látni fogok, amire tested árnyékot vet
mindent érezni fogok, ami nyelvedhez ér
és minden imádat hallani fogom,
amíg kirakod az egyszínű oldalakat
és újból megtanulsz szeretni.
Térkép helyett, Magyar napló 2014
Megjelent: 2015-01-30 08:00:00
 |
|
Türjei Zoltán (1976, Balatonlelle) költő, tanár, az "Artisták cérnaszálon" költői csoport tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
