Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Pócsik Éva versei (Csak egy óra, Vonzásban, A hiány lenyomata)

 

Csak egy óra

Hetente egy óra,
mikor minden elvetélt gondolat
a helyére kerül.
Fapados izgalom után relax,
mélyen ülő, megformált megnyugvás.
Lecsengő gyomor-bél idegesség,
az elme üres járaton,
az életöröm akaratlanul megnő.
Mélységi merülés az agy
kéregpályáira, s még alább.
Majd keszonbetegség és bódulat.
A kabát fordítva áll rajtam,
s én észre sem veszem.

 

Vonzásban

Idegsejtek szövedékében fluoreszkáló ösztönös tudás,
mely nem képes a csontfalat áttörni,
tangóharmonika keltette síró hang-rezonancia,
szüntelen emlékezés mélyen valamire,
mely nem tud a szürke állományban formát ölteni,
sajgó fájdalom-béklyó, betonkorlátok közé beszorított vad sóvárgás,
angyali vágyódás egy világ után, ahonnan tudásunk szerint
még senki nem jött vissza.

 

A hiány lenyomata

Ki nem hordott szavaink,
meg nem született barátságunk,
alig-volt gondolataink
nem hagynak mély emléknyomot.
Az elpárolgó víz hűvösében
a negatív sziluettje mégis szíven üt.
Mert hagytuk elvetélni a szót,
szétrebbenő gondolatfoszlányt…
Talán, mert a levegő is másképp
sűrűsödik körülöttünk, talán, mert
két tüskés csigából nem lesz fogaskerék.
Éljünk hát úgy, mint azelőtt.

  
  

Megjelent: 2015-01-22 08:00:00

 

Pócsik Éva (1956)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.