P. Nagy Laura versei (Csecsemő, Ordít, nem eszik, Csak dühöm)
Csecsemő
Kicsi ráncos
fejed volt
és nem értettem
a felnőtteket
akik tenyerük
összecsapva
felvisítottak:
„Jaj de szép!”
Talán még
sárga is
voltál kicsit,
de elbűvölted
a nagynénéket,
meg az összes
udvarias
igazmondó idegent.
ÉN LÁTTAM,
hogy csúnya voltál!
S ha megkérdeznek
elmondtam volna:
Attól, hogy
valaki kicsi és
szeretni kell,
még nem változik
át feltétlenül.
Engem miért
nem vesztek észre?
Nézzetek rám is!
Én szép vagyok!
Ordít, nem eszik
Ordít a gyerekkel
az meg
nem eszik
meg semmit
csak az apját
akarja vissza
és azt,
hogy az a furcsa
szagú idegen
ne legyen ott
soha többé
Csak dühöm
Csak a dühről
lehet írni,
hogyha a másik
akkora birka
hogy Isten se támaszt
akólt fölébe!
És mindegy a neve
meg az is, hogy miért,
egy a lényeg:
bár ő a tárgy,
ez akkor is csak
az ÉN dühöm!
Megjelent: 2015-01-18 08:00:00
 |
|
P. Nagy Laura (Pécs, 1973) író, költő, meseíró |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
