Videó

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója




Keresés a honlapon:


Köves István: Katalógus cédulák (Imma Monsó, Samuel Pisar, Murakami Haruki)

 

Imma Monsó

Katalán. Nem kizárólag, kirekesztőn, hanem elégedetten.
Beszélhet spanyolul, franciául, angolul, mosolya katalán.
Amúgy izzó jég és megfagyott tűz, de ez csak később derül ki róla.
Délelőtt ír, vagy inkább kora reggel, ha teheti, s miért is ne,
ritkán másnapos, camparit iszik, esetleg társaságban ginfizzt.
Régimódi történetmondó, nagyon becsüli az ódon hangulatú
szavakat, egészen lázba lelkesíti egy-egy ízesebb tájszó.
A hajótöröttek nyugalmával leltároz, mint aki tudja,
hisz tudnunk kell, halálunk óráját, tudhatja is bárki, ha akarja,
Ő speciel még nem retteg tőle.
A barcelonai kisdiákok fölujjongtak, amikor hírét vették:
a franciatanárnő nem írat dogát, Budapestre kell utaznia,
ahol kiadták a könyvét, amit nyáron írt, sőt meg is becsülik érte.
A Gundel főszakácsa maga hozta ki neki a birkabordát.
Nem szívesen ült repülőre, szerette volna inkább a négy
kerék Goodyear-surrogását hallgatni az A7-esen.
Amúgy szinte mindegy neki, merre, Mexikó vagy Olaszország,
Frida Kaló háza vagy Picassóé, Salvador Dalié
vagy éppen Kovács Margit emlékmúzeuma az ódon Szentendrén.
Elég nehéz természetű nő, aki meleg tekintetét, mielőtt
mindent felégetne vele maga körül, fura szemüvegek mögé rejti,
de mindez nem számit, az emlékezés és a felejtés nagyasszonya
egyik kollégája szerint végülis csak cérnaszálon súlyozó vagina,
másik szívbéli barátnéja rákontráz: cérnaszálon rugózó fapina.

 

Samuel Pisar

Luciano Soprani öltönyben sétált Budapesten
a B-1713-as számú auschwitzi fogoly,
beballagott a Parlamentbe, az Operaházba,
a nagy zsinagógába is, nézett jobbra, balra,
előre, hátra, hátha akad valaki közel-távol,
akit átkarolhatna egy emlékfotó erejéig,
de senki, illetve csupa senki, pedig lenne
még kevéske hely, néhány kocka a filmen,
amit el kellene lőnie, kell a könyvébe,
ott a remek alkalom, tessék, én meg épp vidéken,
jellemző, már megint, a regéci vár
előbbre való nekem, mint a karrier,
a nemzetközi, kimarad ez az alkalom is,
kihagyom magam derék Pisar emlékirataiból,
s ő nélkülem röppen Róma, Párizs érintésével
a tetovált babéros örökkévalóság felé.

 

Murakami Haruki

Egy ultramaratoni győzelemért odaadná az egész íróságot,
pedig nemcsak közismert, de közkedvelt irodalmi személy már.
A hét hat napján 1O kilométereket fut ötvenvalahány évesen,
Hawaiiban, Kauai szigetén, miközben a világítótorony felől
fújó passzátszél az eukaliptuszfák leveleit borzolgatja lágyan
őszbecsavarodó üstöke fölött. Sárgult ujjú, bagószagú sörivó.
Korán kel, de korán is fekszik, közben népszerű regényeket ír.
Többnyire kézzel, előrevonalazott papírra, ezerjenes töltőtollával.
Amúgy ínyenc, szeret jókat enni, kedvence a wabu nevű, fehér húsú hal,
faszénen süti, bőven locsolja szójaszósszal, köréje halmoz
zöldséges kebabot és mellé óriási adag, harsogó levelű salátát.
Azt gondolta, jót tesz a stílusának, ha F. Scott Fitzgeraldot fordít,
s utólag elmondhatjuk: ebben, bizony, igaza is volt.

Ahogy azt is elmondhatjuk utólag, abban is igaza volt, hogy
mindig a világítótorony földszinti ablakában van a legsötétebb.
Jól érzi magát az egészséges önbizalom és az egészségtelen önteltség
közti senkiföldjén, külön ollócskával nyírogatja szemöldöke bozontját.
Makacs, együttműködésre képtelen, gyakran öntörvényű,
de önmagában folyamatosan kételkedő ember, érthető hát,
hogy úgy döntött, történeteit megmártja a keleti misztikában is.
Hősei gyakran hallgatnak jazz-zenét, akárcsak ő maga,
s szünetlen tisztálkodnak: mosakodnak, mosnak, mosogatnak,
miközben szörnyen piszkos terveket forgatnak a fejükben.

Meglepődött, hallva: magyarul is olvashatjuk a könyvét,
sőt már könyveit, s kaphat is majd érte, igaz, szerényke jogdíjat, de
hiába csábítgattam ide, ellenállt, a pesti félmaraton nem érdekelte,
igaz, amikor az olcsón beszerezhető bakelitlemezeket emlegettem,
s hogy köztük még valódi His Masters Voice is akad elvétve,
akkor csöppet elbizonytalanodott, talán mégis találhatna rá időt,
de végül mégsem jött, noha tudta: az ábrándok nem segítenek,
csak, mert a Nobel-díj osztásakor nagyon is kézközelben akart lenni,
erősen készült rá, mondogatta: a nyárra ősz jön, őszre meg tél,
tudja-hiszi ez évben nem egy újabb holokauszt-szerző következik,
elég az európaiakból, más földrész íróit figyeli Stockholm,
végre a kerekmosolyú kultúraközvetítőkre fókuszálhat a fény.
Utólag elmondhatjuk: Haruki, ebben speciel nagyot tévedtél.

  
  

Megjelent: 2015-01-16 08:00:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.