Videó

A Kincskereső videója.




Keresés a honlapon:


Hegyi Botos Attila: Csillaggyapjú

 

1.

A csillag

Ideig szólítottál, vártál.
Felengedő idegent,
elnémult barátot.
Most eszedbe jut a lány,
akiből csillag lett.
Örvendsz, hogy végre eljöttem?
- így Buddha.
Látlak vagy sem? –
világlott vissza a lány.
Egyre megy. Látok.

 

2.

Az időutazó estéje

A csillagászok szerint
már rég nem létezik.
Csak fénye,
amely földet ér.
Számára:
egyetlen jelen.
A csillag. A csillagászok.
A tűlevél közt neszező sün,
az akébia szívszorító illata.
A tücsök, a csalogány, az égitest
muzsikája.
A kerti padról égre mélázó alak.
Személyes távlatában: szívében
egy régmúlt naprendszer
bolygóit fürdeti.
Onnan nézve még nem léteznek
ezek a csillagászok.
A sün, a tücsök, a csalogány.
Az akébia. A padról fényét figyelő
ember. Csak a muzsika –
Az Ő szemében most születik a Föld.
S csak így képes látni
innen is.
Ki osztozhat magányában –
Ki láthat
egy csillag szemével?

 

3.

Csillaggyapjú

Már nem látja szigetét.
Sziklák darutáncát
az olívák ezüstjében.
A nimfák ölét lángba
borító sáfrányokat.
A szirtfogatokkal tépett
szeghetetlen türkizt,
a fügelomb nehéz, illatozó húsát.
Légszellemek csillámló táncát
hárfázó ujjai alatt.  

Már nem fehér partokra
hull a sugárujjú ifjú.
De Éj partjára rogy,
csupra bugyrában kőolaj,
ma nehéz lesz a szíve,
de fölhevült teste álma
szitáló tengeri permet.
Szíve keresztjén pásztorbottal,
elheverve csillaggyapján
egy elsüllyedt égbolt törmelékei alatt.

  
  

Megjelent: 2015-01-09 08:00:00

 

Hegyi Botos Attila orfikus költő-filozófus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.