Zápor György versei (Sör, cigi, napraforgó, Profán csalogató, Hídról a hajóra)
Sör, cigi, napraforgó
letelepszik egy padra,
balra a portától.
fürdőköpeny, papucs, kötszerek,
zsebből sörös doboz,
két korty, visszatesz,
egy slukk, benntart, lassan kiereszt,
aztán tíz szem napraforgó.
héj a földre, hamu utána.
varratszedésig két nap,
addig kell kiszurkolni!
tünetmentesen lappangani legalább,
ha javulni nem.
pár reggel,
csak centik, körök, századok.
lassú, kimért, óvatos.
ha láztalan mehet.
a kiesési rangadót,
mindenképp otthon.
meg, ugye repülni, egy darabig,
motor nélkül is lehet.
korty, füst, szotyola.
a takarítónő, beseper a pad alá.
ő felhúzza lábát,
ahogyan siklóernyős a villanydrótok felett.
Profán csalogató
áthoztam a vacsorád, itt eszem meg.
mióta gépen vagy, én kapom.
látod, maradtál a táplapon, ahogy hívtad.
na, figyelj!
(azt mondják, hallod, amit beszélek.)
sze-rin-tem, szín-lelsz.
mert utálod a kórházi kosztot.
nagy marha vagy te komám!
a mai, egészen finom.
Hídról a hajóra
voltam nálad tegnap.
vagyis, csak arra jártam.
elmentem a ház előtt,
a kutya felismert és morgott,
valami olyasmit, szerencsétlen hülye.
nem értettem tisztán,
zúgott a fülem.
attól, hogy félek csengetni,
lépni a kapun át,
végighaladni a kerten,
az ajtóban nevem mondani.
nem merek így.
hacsak nem, mint hídról a hajóra.
de, nagyon szégyellném
törött csontjaim,
és, hogy egy matróz sikálná
foltom a fedélzeten.
Megjelent: 2015-01-05 08:00:00
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
