Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Busznyák Imre versei (Töredék (a XX. századból), Hazám, Harci báj (madrigál))

 

Töredék (a XX. századból)

Már nem gyötör a kor,
korom,
vagy más veszélyes szennyező,
és nem mondok imát,
a mát
csak mímeli a múlt idő.

Előbb, kit várt a Párt,
kapált,
vagy ércből fémet izzitott,
most mégis úri kar
akar
új szoc-reál alázatot.

Szól, típusok vagyunk,
agyunk
szükségében ha lázad is...
A szent egyformaság
a tág
magánzárkákról álmodik.

 

Hazám

Szeretni és tagadni téged: alapjogom,
máshol muszájból alkalmazkodom,
ha majdan kivetsz, mint gyűlölt magod
vagy erőszakkal belém gyűröd magad.

Meglendült karod lefogva hadd maradjak
hű fiad, mert számomra most is az vagy,
aki lehettél volna, amikor még nagynak
láttalak, igaznak, mondhatnám: magyarnak.

Keménykedni én nem fogok, bár e részeg
homályod undorít, nem leszek merészebb,
mint tegnap, nem búcsúzom. Hová is mehetnék?
Itt tart a szó, a lassú nénikék, nehézkes ereklyék.

Másrészt összehányt móló, múlt-kupac vagy,
mit alkotóid (parázsló porszemek) egybeadtak,
s aminek réseit én is magamból tölteném meg,
ha nem önt a számra szuroktapaszt a csőcseléked.

 

Harci báj (madrigál)

Kedvesem arca piroslik, a vér-
ér ver, pórusa mind érvel, ha vitáz,
befogott vad rázza le így az igát.

Adrenalin hat, megbomlik agya, kész
áthágni a normát, gyilkolni akár:
hegyesül hullámzó inge, dárdapár

döfködi át, a düh-gőzös ruha szét-
szakad szinte, már élesítve a bom-
ba, szitka nyálcseppét ajkamra kapom

Cseppet se tovább! Belefojtom a szót,
így a csatát is csendesíti a csók.

  
  

Megjelent: 2014-12-15 08:00:00

 

Busznyák Imre (Sárvár, 1959) szövegellő hím

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.