Fellinger Károly versei (Az ember, Feketetelek, Angyalok)
(AZ EMBER)
két párhuzamost összekötő
beszorult porszem
nincs véletlen
több milliárd búzakalász közül
épp ez az egy került a kezembe
kitömött föld
a föld
kitalált ketrec
a ketrec
nem lelé helyét az Isten
alighanem otthon van már
megérkezett
FEKETETELEK
elfelejtettem hogy nincs
rajtam szemüveg
eltartott egy ideig
aztán rájöttem hogy nem lehetetlen
szemüveg nélkül
máshogy lát az ember
mondjuk önmagát
egy mozdulatlan fényképen
a jelen képtelen kivárni amíg
múlttá vedlik oldott borrá mi mindent
megold szép sorjában mint ama lépcsők
a jelennek örökkévalóság a
múlt miatta önző és nagyravágyó
az árulkodó árkok meg persze
áteresztik az eget és
csak az aranyhalak
verdesnek szaporázva
ANGYALOK
az angyalok azért remek famászók
magabiztosak akár az elszálló
évek akárcsak az ifjúság maga
az angyalok kivételes famászók
igazi kihívás a tudás fája
túlontúl veszélyes megeshet hogy a
szárnyukra is szükség van
pedig az igencsak kényes dolog
helyzetükből kifolyólag
Megjelent: 2014-12-01 08:00:00
 |
|
Fellinger Károly (1963) agronómus, költő, helytörténész |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
