Wessely Gábor versei (Ősz, Olykor, Bűzmű, Teadal, Közvélemény)
Ősz
Avarba hal már a lomb.
A pók lassan hálót bont.
Itt van az ősz, de nagyon;
látszik is a hajadon...
Régen voltál hajadon.
Olykor
Az ember olykor meghal,
mint a cethal.
Vagy vár a nyárra,
aztán bánja.
Az ember olykor téved,
a füstbe réved...
S magától kérdi,
mert nem érti
olykor:
Ez most egy oly’ kor?
Bűzmű
Ott, ahol vagyok,
alkossak nagyot!
(Kár, hogy épp a budin ültem,
mikor ezt a művet szültem.)
Teadal
Sír Sir Thomas Lipton.
Sír, zokog nagyon.
„Ne kérdezzétek, hogy
sej-haj mi bajom!”
Mégis megkérdezzük:
„Sej-haj mi bajod?”
„Az, hogy a teától
kiütést kapok!”
„És tele vagyon ve-
le a sejhajod?”
„Yes.”
Közvélemény
Lepottyant egy ember:
magasról - mélyre.
Azt mondják: kár érte.
Meg azt: nem kár érte.
Megjelent: 2014-11-24 08:00:00
 |
|
Wessely Gábor |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
