Oláh András versei (üresjárat, crescendo, mérlegelve)
üresjárat
hajnalban még hozzám gömbölyödsz
mint falhoz a fecskefészek
mint kötésen a vér átszivárogsz
s jut számodra egy kicsi végtelen
reggel pedig összeszeded a szétszórt holmikat
már nincs aki utánad nyúljon
– különben sem bírnád elviselni –
marad a suttogott szavak szétpattanó
buborékja s a szunyókáló emlékezet
crescendo
az idő kirostálta mellőled
a régi szereplőket
a fogasról elhordtak minden kabátot
elnyűttek berozsdásodtak a zárak
csak a preparált hajnalok maradtak
hogy szikkadtan fordulhass a fénybe
ha az álmok üres fiókjába
a hazugságok belenéznek
mérlegelve
(J. A. emlékének)
kábán nézed mint úszik a dinnyehéj
s hogy Dunába ölik a hajléktalant
látod a szennyes ár örvénylik alant
vonz a mély és téged győzköd hogy ne félj
mérgeznek néptelen pályaudvarok
s szemben a falra feszülő kereszttel
este lopott fa lángjánál melegszel
s hogy mit érlel sorsod még nem tudhatod
megmaradsz magyarnak számkivetve is
poste restante küldöd el mindegyik dalod
s a hírekből tudod meg: te vagy a halott
ki sínekre száradt testtel fekszik itt …
romló álmaid szótlanul kimérik
marad utánad némi apró s egy tévhit
Megjelent: 2014-11-17 08:00:00
 |
|
Oláh András (1959) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
