Péter Erika gyerekzeteiből (Böhönc, a gyógylovacska, A csenevész csiga, Sártaposó Manó)
Böhönc, a gyógylovacska
Böhönc kicsit idomtalan,
kedves, szelíd kanca,
jól nevelt és engedelmes
muraközi fajta.
Sokat búsult, mert manapság
nem kell terhet húzni,
munka nélkül maradt szegény,
s kezdett dúlni-fúlni.
Időben jött a segítség,
mikor eljött érte
Piroska a gyógytornásznő
s nemes tettre kérte.
Gyógylovacska lesz holnaptól,
szép lesz minden napja,
sok-sok felnőtt s beteg gyerek
gyógyulhat majd rajta.
A csenevész csiga
Csenevész volt Csiga Soma,
alig látszott meg a nyoma.
Ebédelni tízszer hívták:
Kóstolj sóskát, palacsintát!
Csemegézz egy icipicit,
rebarbarát, rizibizit!
Könyörögtek: Egyél Soma,
vőlegény nem leszel soha!
Hasztalanul csalogatták,
ki sem dugta rá a szarvát.
Csigaházból ki sem látszott,
elfáradt, ha csöppet mászott.
Csúfolódtak: Te, kis vézna,
vékonyabb vagy, mint a cérna!
Így gúnyolták napról napra,
míg megtetszett neki Panka.
Gondolkodott, mit is tegyen,
hogy hódító csiga legyen?
Az ebédből kétszer szedett,
reggelire sóskát evett.
Spenótot nyelt vacsorára,
s vőlegény lett nemsokára.
Sártaposó Manó
Sártaposó Manó örül,
hét sártenger veszi körül,
mindkét lábbal sarat dagaszt,
talpa sok kis kutat fakaszt.
Manó mindig mezítláb jár,
lába alatt cuppog a sár,
sárból készít hegyet, házat,
mégsem érez izomlázat.
A locspocsból ki sem látszik,
amíg esik, folyvást játszik,
hanem amint kisüt a Nap,
csupán sáros nyoma marad.
Megjelent: 2014-11-08 08:00:00
 |
|
Péter Erika költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
