Csepcsányi Éva versei (Szfinx, Vonatról, Kiíró)
Szfinx
itt maradtam gigászok korából
tartani fegyelmet eget verő oszlopcsarnokokat
megjártam régészek kamráit tevekaravánok pihentek
lábaim előtt óceánokból igazgyöngyöt szedtem
a tengeri szörnyeket engedelmességre szorítottam és
őriztem a rendet korok előtt idők után kívül és legbelül
ha lélegzel engem lélegzel ha iszol engem iszol ha ürítesz én
távozom testedből engem szül minden asszony én harapok minden
húsba engem földelnek el minden halottban és tejtestvérem mind
Mózes Nabukadnezár Platón Cicero és Ágoston de csavarogni csak úgy
a ligetben egyedül Hamvassal szeretek
Vonatról
A szentek fa alatt
Ülnek éppen.
Izzó homlokuk
Mögül süt elő a nap,
Szájuk a szalonna
Zsírjával megtelik,
A vaskos karajok közé
Hangyák rajzanak,
„még hét barázda”
És munkára emelkednek,
Mikor vonatom a töltésen
Elszalad.
Kiíró
valótlanná korcsosul nevem kezdőbetűje
nem tudok kilépni a mozdulatsorból
cserélhetőségem elidegenít ugyanaz
petefészek kicsi láb mellbimbók ölelések
pozíciód is változatlan ahogy fekszel az
ágyban bennem kifordult a világ
Megjelent: 2014-11-05 08:00:00
 |
|
Csepcsányi Éva (Eger, 1985) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
