Fellinger Károly versei (Csendélet halottakkal, Halottak napján, Noé imája)
CSENDÉLET HALOTTAKKAL
a kalitkában Szent Péter kulcsa
*
a valóságos tengert
elmossa egy elképzelt
tenger képe bennem
pedig még nem is jártam
tengerparton
*
nem fér a madár a kalitkába
ámul a kalitka gazdája
*
és háromszor kukorékolt a kakas
a nyakas
*
repülő golyóhoz
hasonlítani a madarak röptét
*
a teremtés léggömbje a föld
ments meg Uram az istenektől
*
Newton almát árul
*
túlszárnyalta a normát
nyugalom és elégedettség
töltötte el a szívét:
mindig többet
küldött a vágóhídra
*
kopogtatnak
este van
felkel az ágyból
felkapcsolja a villanyt
kinyitja az ajtót
kilép a szobából
valaki belülről
elfordítja a zárat
*
a villany továbbra is ég
HALOTTAK NAPJÁN
poharad
a tengerbe mártod
lám te vagy
a szenteltvíztartóba
csent aranyhal
diadalmasan
meggyújtok még egy gyertyát
NOÉ IMÁJA
Az Úr
távcsövébe tekint
de máskülönben
olyan mindegy
vállára madár
száll le
és nem tér vissza
és nem tér vissza
Megjelent: 2014-11-01 08:00:00
 |
|
Fellinger Károly (1963) agronómus, költő, helytörténész |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
