Keresés a honlapon:

Koosán Ildikó versei (Szeptember, Végkifejlet)

 

Szeptember

elért az ősz, a sár, ma köd szitál,
kabát kell; mi mást tehet, elkopott
nyári szlengeket kínál hitelbe még
a szél; cseppfolyós szürke hangulat

mint bogáncs ragad belénk; mély-
repülés; nyarunk nyakába állt a kés
így vérzik el, szétfröcskölt foltjait
világnak, léleknek télig viselni kell.

2014. szeptember 1.

 

Végkifejlet

végkifejlet, ma is a szokásos:
harangláb tartja még a percet,
mézgás csönd lemeze serceg,
film pereg, életlen,félhomályos;

látó szemekre kiül a hályog,
eltakarja a várható jövőt,
új hullámsávon hittel összenőtt
víziók szednek bolondtól vámot;

a tegnap szóhegye szétgurul,
üres a hangár, nincs röptethető,
készül a vihar, elszáll a tető,
ami felépült mind részekre hull,

s a játékszín miközben elsötétül
kitörni képtelen zsomboly a világ,
lassan az izgalom tetőfokra hág,
lázrózsa nő a kukások szívéből.

Szombathely, 2014. április 6.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2014-10-30 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.