Keresés a honlapon:

Hesz Tamás: Istenigazából

 

 

 

 

Istenigazából

 

„Mentenem kéne, ami menthető”
szobámból fényre ki – száguldok táltos
lovamon, tán még meglát valaki!
Lopva, akár a tolvajok, arcomon groteszk
vigyor, nevetek, mulatok rajtatok
fent ügetve valahol.
Kincseim felhők között csak nektek
rejtem el, most egyedül futok a széllel,
de már ez sem érdekel.
A földgolyó sarkában ülve szakad egy régi seb,
örvénylő vadvihar lángszívem támadja meg!

 

Veszett, mi volt, s marad
minden, mi újra kezdhető,
de tudjátok, úgy Isten igazából,
„Mentenem kéne, ami menthető”

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-04-25 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.