VideóA Magyar Napló / Balogh Robert videója Keresés a honlapon: |
Nyilas Atilla: Háromság
Háromság
I.
Az odaút
Vasúti megálló, mozdony darabja, fehér kőkorlát, kitaposott ösvény emelkedője — villanásnyi képek s más elmosódottak maradtak: kertvárosban valahogy fölfelé, és balfelé, talán nem is egyedül, balra kell kerülni, hátrahagyva a jobb kézre eső utolsó épületeket, s a mezőn tovább föl, talán egy fa, esetleg traktor is, aztán a földút jobbra kanyarodik, befelé visz, és megint föl: az ott már a kicsit kopár, még reális, de szívszorító előérzetes táj, ahonnan hamarost kivehetően látszik a boldog álom- táj! Közelinek tetsző szemhatáron természeti tárgyakból összeállva útjelző táblaféle, törzs, ág iránya, növényzet, arany szalmaszálak! Onnan már eltalálok a tisztásra! Iszom a látványt, hogy érezzem, és hogy ébren majd fölismerjem, nem megyek tovább, emlékezzek, ébresztem magam, fölébresztem.
II.
A kastély
…egyszer csak ott vagyok a réten. Ismerős pontos, mégis lágy határa, az erdő, élénkzöld füve, minden szeglete, fakóarany szalmakazlai. Tőlem balra, tisztes távolban mintha néhány embert is látnék, megerőltetés nélkül, komótosan hajlongva, kapával, ránk se nézve, a szemem sarkából, vagy inkább csak tudok róluk. És középen, föl a domboldal enyhe emelkedőjén, lóháton, lovagi vértben, lehúzott sisakrostéllyal kaptatunk hárman, apa, anya és a szerelemgyermek, felülről látom őket, tudom, az az alacsony vagyok én, mellettem apáék jönnek, és tudom, hogy mindhárman én vagyok. Közben a dombháton túl fölbukkannak a kastély tornyai, üvegszárnya, boldogság csak látni is, egyre közelebb, már itt magasodik édesen fájó fala, már nyújtom a kezem, és ekkor fölébredek.
III.
Új remény
Fiatal éveim visszatérő álma ez, és hittem, hogy a kastélyt ébren is meg fogom találni, de hasztalan nézegettem vonatablakokból; azt a tájat kutatta elkalandozó tekintetem annyi kiránduláson — főleg a gyerekkorból ismerős Börzsönyben sejtettem, mígnem egyszer úgy kerestem ott, hogy útelágazásnál mindig a keskenyebb ösvényre fordulva futottam tovább, később már csak vánszorogtam, végül dombról dombra kúsztam, nem hittem volna, hogy el lehet ott is tévedni, másnap nem tudtam iskolába menni a kimerültségtől. Akkor letettem megtalálásáról, inkább a mennyország személyes ígéretének véltem. Ám a megkerült apai ág új reményeket ébresztett — talán valami rejtélyes módon egy ősi otthon emlékét őrzi: valahol Erdély mélyén, székelyek földjén, hegyek között aranyos szegelet.
A pedofíliáról
Bár sokan szalagavatón vagy esküvőn mutatják a legjobb formájukat, nagyrészt öröklődés miatt az emberek különféle korukban a legszebbek életükben: ki csecsemőként, más kisgyerekként, ki kamaszként, más ifjúként, ki középkorúként, más öregként — van nő, aki még az első szülés előtt, és van, aki meg az utolsó után. Hat-hét évesen mintha csúcsra érnénk, aztán némi hanyatlás következne, tejfogaink elvesztése, átalakulás, hogy még magasabb csúcs jöhessen. Állítólag a gyerekkori kis delelő a faj emléke lehet egy ősére, aki akkorra jutott csúcsformába, és jóval rövidebb ideig élt nálunk; a pedofília mint hajlam eszerint talán messzi elődök vágyait idézi föl. Késztethet gyalázatos bűnökre, ám energiája jóra is fordítható, válhat nemes tettek mozgatórugójává.
Megjelent: 2026-02-16 20:00:00
|
