Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv: Nyiss ajtót!

 

 

 

Nyiss ajtót!

 

Nyiss ajtót, ha kopogok!
Ne félj a gyulladásos múltamtól:
Megkaptam minden szérumot a sorstól,
hogy szóljak, lássak, eszméljek.
Nyiss ajtót, ha kopogok!
Már nem zokogok, mint hajdan,
Mária Terézia dűlőin,
mikor pengeélen dadogtam,
mert magunk üllőin
kalapáltatták meg halálunkat,
vagy ha nem,
metszették nyelvünket
— nem volt édes —
Mint az arisztrokrata kényes
„Madzsarja”.
Nyiss ajtót kopogok!
Van nyelvem, szemem, értelmem,
Már nem szorongok.
itt a küszöbödön
Európaanya.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-01-25 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.