Keresés a honlapon:

Támba Renátó: Ösztön

 

 

 

Ösztön

 

Szeretnék a teremtésről beszélni,

de már nem érdemes.

Tudok az önző génekről, tudom, hogy a cél

csak az ismétlés.

A civilizációs fejlődés pusztán 

a megmaradás ösztönére adott

eltúlzott reakció eredménye,

nem több.

Szeretnék a megváltásról beszélni,

de már nem érvényes 

ez a diskurzus, mióta látom a

szemekben az ürességet…

érdekmező minden szempár.

A szem az érdek tükre.

Érték? Ugyan… a mögött az érdek 

lohol, ha van. 

Mióta értem az értékeim mögött meghúzódó

ösztönrugókat,

nincsenek illúzióim.

Istent keresnél?

Egyetlen vigaszod az arcodba vakító

óriási napkorong.

Ha sokáig nézel a Napba, elvakít,

nem mintha bármi köze lenne 

a tökéleteshez.

Világunk része az, mint a tudatlanság

és az akarat.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2026-01-09 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.