Széll Zsófia: Ásványkeringő
Ásványkeringő
valahonnan, talán a robbanás
előtti időkből emlékeztem rád
úgy, hogy akkor még nem volt
jelen. valahol a múltban és a
jövőben egy-egy pont, mindig
körülöttem - mintha Hold.
Idegen ásvány állandó
átrendeződésben, gyémánthatárok
között. Féltem, hogy a ragaszkodás
eltalálja az egyetlen gyenge pontodat,
aztán darabokra mégsem én robbantottalak:
a pillanat teszi ezt meg velünk.
most szétszóródva keringsz
bolygóm körül, gravitáció
az emlékezet — ami előtte feketén
elnyelt mindent, kiásott engem
valahonnan a robbanás utáni időkből.
amikor árad, apad, eszembe jut,
hogy még a nevünket is összetörted,
összeraktad - átrendeztél, gyémánt-
határok közé. a gyenge pont: ugyanaz
a mosoly, bár a közös nevező nem ez
volt, hanem a csapda, amiből
voltaképpen egyikőnk sem akarta
kiásni magát -
a felejtés határáig láthatunk csak ki
az egyetlen ablakon át.
Megjelent: 2025-10-31 20:00:00
 |
|
Széll Zsófia (1976) költő, szerkesztő, műfordító, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
