Molnár József: Valahol
Kint az eső mámorán túl, valaki
éhezik - adnék kezébe
fegyvert, lője le
a csendet, mely a miértjeire
nem válaszol.
Valahol egy hajó a tengeren
látszólag ok nélkül süllyed, az
olajrózsa csillogása beborít
mindent – ne tedd! – kiált
a mentőcsónak, adnék
kezébe fegyvert, lője le
a csendet, mely a miértekre
nem válaszol.
Valahol a mellékutcában
fekszik egy ember,
az elárvult testhez
hívják az orvost, száguld
a mentő, de késik – ne tedd! –
szól a halott, adjatok
fegyvert a fájdalom
kezébe, lője le
a csendet, mely a miértekre
nem válaszol.
Valahol az ég alatti
pusztában állatokat ölnek,
nyitott szemükben
megfagyott szeretet – ne tedd!
- mondja a bocsánatos
bűn, adnék fegyvert
a múlandónak, lője le
a csendet, ki a miértekre
nem válaszol.
Valahol az erdő mélyén
fülemüle-hangot, a jövő
fátylát vágják ketté – ne tedd! -
szól az érdek, adjatok
fegyvert a zene kezébe, lője le
a csendet, mely a miértekre
nem válaszol.
Valahol az árokszélen
temetnek, ásó koppan, kapa
nyekken, az új világot tennék
végső nyugalomba – szól a
remény, ne tedd! – adnék az
alvók kezébe fegyvert, lőjék le
csendet, mely a miértekre
nem válaszol.
Valahol az isten átkokat,
a bitang-ember álmokat hord
máglyára – ne tedd! – üvölti
hamu és pernye, adjatok
fegyvert az angyal kezébe,
lője le a csendet, mely
a miértekre
nem válaszol.
Nyugatplusz (II.évfolyam 3.szám)
Megjelent: 2014-10-17 07:00:00
 |
|
Molnár József (Vác, 1961) költő, publicista |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
