Simon Adri: Viasz a nyomtatón (Czékmány Sándor emlékére)
Viasz a nyomtatón
(Czékmány Sándor emlékére)
Nem tudtam, hogy Czé már két éve meghalt.
Minap még magyalbokrokat tanított lélegezni,
ujjbeggyel pumpálta a viaszos levelekbe a klorofillt.
Megtorpant a kéngőzt okádó Villányi úton,
mindennap várta a menetrendszerű tűzesőt.
A Kancsendzöngán járt fényfácánt szelídíteni,
eltévedt meteorrajt fogott be gumikesztyűvel,
búvárruhája bár szorított szívtájékon,
szájában mentette a haldokló korallpolipokat.
Gyertyát gyújtok érted,
a nyomtatóra csöpög a faggyú.
Nem szóltál, hogy már mész is, fuck you.
Tavaly, mikor egy éve temettek – most már tudom –,
szülinapodra léggömbemojit küldtem a Facebookon,
te meg már rég kiszálltál azon a kis rézlyukon
az alvadt vért köpő, zajosan fújtató szaxiból.
Ujjaidból eltűnt a versítészi vasszigor,
az idő trogloditacsont-békéjű képpé merevült,
és aligátorok adták a kajárpéci vízirevűt.
Nem tudtam, hogy Czé már két éve meghalt.
Kétségbeesett vagyok most, s talán kissé egzalt.
Nem láttam, hogy a röpképtelenek már két éve röpülnek,
hogy az Isten jobbjára, baszki, bárki odaülhet,
de a szemfelszedők sem hittek a szemüknek,
mikor hajtűkanyarokat írtál a homoklapályon.
Állt az imazászló a hegyen – gondoltam, hadd álljon.
Mikor a deszkán koppantak szelíden a rögök,
azt mondtad, a lélek mulandó, de szerintem örök.
Azt mondtad, téged ne agykontrollozzalak,
de ez sem volt köztünk egy baljós mozzanat.
Most is elnézőn figyeled szerintem,
hogy a halált átmenetinek tekintem,
hogy a rászáradt viaszt takarítom a nyomtatóról.
Alányúltam a tenyeremmel, bár kurva forró:
reméltem, ott van belőled egy perzselő lélekcsepp,
és ha máshogy nem,
még utoljára a bőrömbe égetve érezlek.
Megjelent: 2025-11-02 07:00:00
 |
|
Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja.
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
