Keresés a honlapon:

Szilágyi Ferenc Hubart: Nyanyámnak hívtam nagymamám

 

 

 

Nyanyámnak hívtam nagymamám

Becézve szólt anyák szaván —
a nyár dalolt az almafán,
mézeskalácsfalat rakott
a fényre nyitva ablakot.

Köténye szárnya barna volt,
kék szeme gyakran harmatolt
ha ember bukott a gáton.
Betyár voltam, de nevetett,
és megbocsájtva szeretett,
ő volt az első barátom.

Imából várat épített,
kizárva pletykát, tévhitet.
Mosott, vasalt, s hét tűz között
magát alázva küszködött.

Nyanyámnak hívtam hajdanán
drága mostoha nagymamám,
s a szó is ajkamra fagyott,
hiába volt az oltalom,
sokáig sírva szólt dalom,
mikor hűtlenül itt hagyott.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-09-21 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.