Tamási József versei (Kripli, Killer, Dzsé)
Kripli
egy kunyhóban élek
hozzá lehet szokni
ahogy minden szarhoz ezen a világon
bányász voltam
két házat is építettem
két családom is volt
amíg bírtam erővel kellettem
most meg ennyi
ez az összegányolt kalyiba
és egy öreg korcs
ő legalább megvéd és melegít
egy tüdőm van és ki tudja hány gerincsérvem
fél nap
amíg összerakom magam
és nekiindulok a városnak
turkálok a kukákban
ami használható
azt összeszedem
a külsőm miatt azt gondolják
olyan vagyok mint egy állat
pedig csak az értékeink különböznek
de én már nem magyarázkodom
killer
az apja bacsó volt
ő meg börtöntöltelék lett
még emlékszik az első pofonokra
meg az első éjszakára
amikor a szenesbe zárták
azóta fél a sötéttől
de a verést mindig is állta
és sokat kapott
az apjától a zsaruktól
meg mindenkitől
akikbe belekötött
volt hogy nem is védekezett
csak röhögött amíg verték
és röhögött akkor is
amikor ő ütött
nem tudja hogy miért
de élvezte a pofonokat
az ütéseket a rúgásokat
oda-vissza
az egész élete erről szólt
teste tele van forradásokkal
és azt is tudja
hogy egyszer majd agyonverik
ahogy ő az apját
Dzsé
az anyja kurva volt
az apja felakasztotta magát
ő meg úgy járt a sittre mint más haza
mindig is lopott és balhézott
dugta a csajokat amióta a farka felállt
most meg ötven évesen kinéz nyolcvannak
hol az orra folyik
hol maga alá csinál
ül és motyog
várja a kaját meg a fürdetést
hozzák viszik mint egy gyereket
és a képeket nézi esténként az ágyból
az anyjáét és az apjáét
amíg a villanyt le nem oltják
Megjelent: 2014-10-15 07:00:00
 |
|
Tamási József (1963) |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
