Keresés a honlapon:

Coman Şova versei (Gravitáció, Hideg, Vándorlás) Balázs F. Attila fordításában

 

 

 

 

GRAVITÁCIÓ

 

Néha,

akár ma délután,

a gravitáció –

mi más lehetne? –

magához húz és hív

mintha a rabszolgája lennék,

öklében tart szorosan,

nehogy szét szóródjak a semmiben.

A csontok már nem bírják,

hiába űz velük játékot,

elgyengülnek a hús alatt,

és a hús is gyengül akár a hallás

az is egyre gyengébb.

Én

még kitartok, amíg tudok,

és megadom magam akaratának.

 

 

HIDEG

 

Oly hideg van

hogy legszívesebben egy

sárga párduc bundájába bújnék.

 

Azokra gondolok

akiket máglyán égettek.

Melegük volt.

 

A szerelmem szívébe is

behatolt ez a

kegyetlen hideg...

Ó, micsoda hideg!

 

 

VÁNDORLÁS

 

Valaki megfogja a karomat

és tévútra vezet,

ahol nincsenek dallamok.

 

Semminek nincs dallama.

Legyen úgy, ahogy

sosem volt.

 

Megremeg a föld,

kezdődik a zuhanás.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-05-30 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.