Keresés a honlapon:

Boldogh Dezső: Négyszemközt

 

 

 

 

Négyszemközt 

 

Négyszemközt, hogy árnyamnak intsen,

hány pillantás kevés, hány ígérgetés,

egyetlen szándék, hogy kívül kerítsen,

győzelem lesz, óvatlan szemverés.

A romló estben hunyorgó csillagok,

az asztalon két borospohár,

köztünk is űr, ahol már alig vagyok,

csak faltól falig az értelmes homály.

 

Csak örök űr, meg tükör-arcok,

csak lábnyomok, meg hullámok a partra,

múltjaim, mindig megkavartok,

hogyan lettem, véletlen, készakarva…

– voltam hímnős, gondolat meg pára,

részeg király, zuzmó, idegen lény,

egy félisten és egy démon halála

után, szökött, tétova teremtmény.

 

Miféle Úr költött, képzelt téged,

miféle nemlét naponta, örökké,

a hártyásszárnyúaktól megérted

a világot, amely most ködökké

szétlebeg, aztán újra összeáll…

Köztetek űr és hunyorgó angyalok,

egy tenger amit magára hagyott

a Jóisten, és két borospohár.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-06-03 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.