Keresés a honlapon:

Csák Gyöngyi: Költő

 

 

 

 

KÖLTŐ

 

Éjszaka madara, költő

álmatlanság-söréttől sebes,

felnégyelt világra tárul ablakod,

sorstalanok szemei világítanak

vissza, rád;

legszentebb mécsesek.

 

lázító némaság,

tettleges csönd,

őrült percvérebek

ördögi köre rémiszt,

hát kitörsz,

 

nyesed magad, kifosztod,

láthatnak gyökereidig,

lüktetnek igéid a teljesség igézetében,

gondolataid földlökései között,

 

a vers lázadásod,

minden időkben titkos elindulásod,

űz gyönyörű szenvedélyed,

névre keresztelni az ismeretlent,

 

néma riportalany a mindenség,

az ismételhetetlen benne küzd,

bevérzi látomásaid színes kelyhét,

megfordíthatatlan, kiszabott időd.

 

honnan ez az őrült kényszer,

hogy a gyűlölet méregfogát ki kell tépned?

honnan a reményed, hogy e világvégi huzatban

vészharangszavaktól

nemessé döbben az emberi lélek?

 

fölvállalod sorsod,

mindenki földjén senki voltod,

de felbukkansz

szárnyas hajók között hajóvontató, vagy

mint őslelet a hűvös civilizációban.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-04-10 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.