Keresés a honlapon:

Albert Zsolt versei (Más ember, Szövet)

 

 

 

 

Más ember

 

Reggelre ismeretlen lesz a város, egy

éjszaka elég eltévedni az ébredésben.

Más ember kel fel, mint akit letett a

hosszúra nyúlt órák éjszakája. Egy

méhre lenne szüksége a felkelésnek.

 

Újra megszületni minden pirkadatban

és az alvás seprűvel takaríthatná el az

előző idők hordalékát. Legyen

mozdulatlanság a bajban, talpai alatt

a megtörténés átléphetetlen küszöbe.

 

 

Szövet

 

A ködben nem tűnik el minden,

mégis csak sejthető marad, van-e

válasz a bent feltorlódott idő mögött.

Ahogy előre rohan, bizonytalan

körvonalai látszanak a képzelgések

növekvő sűrűjében. Formálódik.

 

A házak nem adják vissza falaik

közé szorult éjszakák, vagy nappalok

szülte események értelmi vonalát.

Minden úgy történik, mintha mi

irányítanánk, de a novemberi köd

összemossa szándékaink szövetét.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2025-03-27 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.