Keresés a honlapon:

H.Gábor Erzsébet: Őszülő fák

 

 

 

 

Őszülő fák

Őszülő fák közt jár a szél,
szárnyra kél véle száz levél,
mindegyik hosszú útra kel -
egy se jut már a csúcsra fel!

Ó pedig régen mennyi fény
ölelte őket, s szép remény;
ragyogtak, mint a zöld smaragd,
s tavaszra mindig új fakadt!

Most pedig hullnak, nesztelen,
fa-anyjuk félig meztelen,
s a fák tövében szerteszét,
színüket vesztett, holt mesék.

Szelíd az erdő, alkonyul,
az égen csillag-gyertya gyúl,
s látva a sok-sok pőre fát,
fényből sző rájuk új ruhát.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-09-18 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.