Keresés a honlapon:

Köves István El sem hiszitek

 

 

 

EL SEM HISZITEK

 

Kíváncsi lett, hát leballagott a vers,

kíváncsi füllel, kíváncsi szemmel,

kitárt szívvel, mosollyal az emberek közé,

szép arcokat, kedves tekinteteket keresve,

a Parnasszus visszhangtalan csöndjéből

pajkos gyermekkacagásra vágyott, emberi

szóra, találkozásokra, párás ölelésekre,

kockás abroszos asztalokra, könyöklő nótázásra,

imbolygó léptű Szindbádok történeteire,

borosdugók penészespince-illatára,

csorba mosolyú pincérnők

kebel- és csípőringására,

ám hiába járt föl és alá, sehol.

Csalódott lett a vers a sok csaló közt,

kik elherdálták a rím kedvéért Csalóközt,

aligha mondható erről több, mindhiába,

didereghet a vers, ha fázik át

valami alapítványi antológiába,

s vehet a sarkon keserű kínjában

egy Kínában gyártott kokárdát.

Váratlan zuhant a városra az az est is,

mint gyászlepel a virrasztó tükörre,

vagy dorbézolásba fúlt városra a pestis,

bámulnak majd az ifjak, tán el sem hiszik,

gondolta akkor a vers, s elindult vissza

az időben, föl a szent hegy magasába,

mert már kibírhatatlanul sajgott a lába.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-09-16 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.