Keresés a honlapon:

Botz Domonkos versei (Levél Alanyából XX., Levél Konakliból XXII.)

 

 

 

 

Levél Alanyából XX.

 

 

Tenger által határolt hajlékom

hűvösében csendes a hajnal, a

balkonon ücsörgök, az asztalon

gyűrött könyv, kávé, könnyű

szellő babrál ezüstbe

fordult hajjal.

 

A Toros hegység felett hajnalpír

színezi az eget, odalent az

üres utcán hártyás lábakon

vánszorog az idő, ahogy ő,

úgy én sem sietek.

 

Hová is mehetnék e hajnali

órán, és minek? A kihalt

parton pár girhes kutya

kószál, ők sem hiányoznak

senkinek.

 

(Háttal a világnak c. kötetből)

 

 

 

Levél Konakliból XXII.

 

Vendégem volt az este.

A balkon korlátjára könyökölt a Hold,

csak néztük egymást. Az egyik sápadt,

megkövült arc, a másik tagolt.

 

Nem időzött sokáig, hívogatóan

emelkedni kezdett, szállt egyre

magasabbra, számtalan szórta

ezüstjét alant a sötét ablakokra.

 

Ezüstbe borult a part is, és a

sötéten fodrozódó habok, és

mire pirkadatot fogant a Nap,

eltűnt, nyomot sem hagyott.

 

(Háttal a világnak c. kötetből)

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-09-14 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.