Debreczeny György: a mindenható pillanat
a mindenható pillanat
montázs Weöres Sándor verseiből,
születésének századik évfordulójára
kitört vadul a köd mögül a mindenható pillanat
s úgy leng el életem mint lágy felhő a hold alatt
beteg vagyok? vagy hulla vagyok?
itt értem van a mozgás a nyugalom
előbb-utóbb mindenkit elfelednek
táncom előtted reszket
magamat magamból kiüríteném
ércből van öntve aki boldog .
hét tükörben nézd arcom
tán most születtünk? vagy tán már hiányzunk?
ne vállalj mást csak a teljes homályt
éjjel ha lovak lépése dobban
+
üveglapon sugár sikál
s te mint fejetlen ponty fekszel a cseréptálon
és mekkora szeretet lappang bennünk
megfeketülten
lelnek egy ólban végre valakit
szorítják vas-csörgőiket
föld súlyával elnyomottan
úszunk és szeretlek
+
nem kel föl értetek a hajnal
itt változásban nincs öröm
látunk hegyet völgyet halmot gödört
gömbölyded vállakat a mozdulatlan
kétvégű ezüstkanállal
asszonyom félreért engem én nem akarok udvarolni
az örök vándorlást kipihentem
az égen fekete főnix fürdik
még mindig alszom
az iránytalan messzeségben
Megjelent: 2014-05-26 04:53:43
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
