Debreczeny György versei (viszem a szenteltvizet, az öröm aranytartalékai, oratórium)
viszem a szenteltvizet
nagy cserépkorsókban
viszem a szenteltvizet
a korsók összetörnek
visszafordulok
nagy cserépkorsókban újra
viszem a szenteltvizet
összetörnek a korsók
visszafordulok
harmadszorra
és negyedszerre is
útnak indulok
viszem a szenteltvizet
király vagyok
viszem a szenteltvizet
viasszal lezárt
bambuszcsövekben
épségben odaér
az öröm aranytartalékai
az öröm aranytartalékai kimerültek
alumínium-korongot szorongat szégyenlős kezem
reszketek hogy elnyerhessem a perselyek jóindulatát
füstszínű üvegen át nézem a szürkeséget
mondatok kisiklásra váró szerelvényei jönnek-mennek
a vasúti hidak matuska szilveszterre várnak
kopasz fa ágára száll a szürke madár
felfújódni a kegyelet kenyérbelétől
kimerültek az öröm aranytartalékai
mozgólépcsőkön szállunk alá tágas piros pokolba
mert az alliterációk már nem az ég felé mutatnak
függőón lett az iránytűnk minékünk
s már azt sem tudjuk merre lángol az ég
pokol tüzén megfőzött pacsirta az eledelünk
böfögve hiányoljuk a dalt
okádva fohászkodunk istenhez énekért
az öröm aranytartalékai merültek ki
tanácsos hát piacra dobni depressziónkat
minden üvegházban nevelt őrületünkkel ki a standra
s könnyeinkre ragaszthatunk árcédulát
ha az a zokogás a jó amelyik kifizetődik
pénzzé tehetjük hajunk ezüstjét
aztán befizethetjük hadiadónkat aranyban
majd csak átteleljük valahogy ezt a nyarat is
oratórium
guggolva
végzi szükségét
a gazdaság
alóla
száll a pára
fölötte
eszmék felhőátvonulása
Megjelent: 2014-10-02 07:00:00
 |
|
Debreczeny György (Budapest, 1958) költő, a Veranda Művészeti Csoport Alapító tagja |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
