Gulisio Tímea: Nagyzási hóbort, Sexmachine, Nekromantika
Nagyzási hóbort
Rólam tévutakat fognak elnevezni
Hogy legyen hol eltévedni
Gyanúsan édes illatú házikókban megszállni
Megkóstolt mézesbábként kijönni
Visszavágyni míg csak az akasztófonál marad
Emlékemre szobrot állítanak majd
Kiöltött nyelvűt feltartott ujjút
Fiús frizurámra parókát tojnak a galambok
És a verseimen nőtt célba dobó céltalan kölykök
Hógolyói tisztítanak csak meg néha
Újra láthatóvá válik kiélten vigyorgó fejem
Alatta egy obszcén idézet tőlem
Amin jókat röhögnek
Hogy akkoriban még ez is valami volt
Mi már tizenkét évesen unjuk a témát
Tanulói vélemények irodalom órán:
Gulisio kevésbé hazafias mint Petőfi
Talán kicsit kevésbé unalmas de szintén avult
Az egyik nemes célért harcolt a másik nem
Mind a kettő halott
Sexmachine
bizonyítékot akarok arra hogy emberi lény vagy
és nem démon kényszeralázatos háziállat
tárgy pár szavas használati utasítással
és egy ábrával amin egy háromlyukú konnektor látható
minden nyílása felé mutató nyilakkal
gép vagy szívem
hiába igazi pisi a pisid igazi kaki a kakid
nem hiszek neked nem élsz csak emésztesz
hiába látok fotót a gyerekeidről
nem hiszek neked nem vagy anya
hiába iszol te is a pezsgőből
nem hiszek neked megmérgezel
hiába rángatózol
nem hiszek neked nem élvezel tetteted
gép vagy szívem
azt akarom hogy mű legyél egészen
mű haj műszem műfog művégtagok plasztikvagina
hozz blokkot egyenként a testrészeidről
kifizetlek de a hangszálaidat nem kapod vissza
nehogy árulkodj
miután öleltél a karjaidat leszerelem
ha pofon váglak nehogy visszaüss
gép vagy nincs szíved
tetszetős drága torzó felültetlek a szekrény tetejére
vigyorogj csak kedvemre
visszateszem a szemeidet nézz rám szépen
nesze itt a combod rakd szét
összeszerellek és mindig ugyanazt a bóvlit rakom ki
gép vagyok nincs szívem
Nekromantika
előbb utóbb minden költő rájön hogy az írásnak semmi értelme
az alkotás a rombolás álcába bújtatott anatómiája
állítólag egyfajta jóindulatú agresszív megnyilvánulás
a nyomokban még embert is tartalmazható tákolmányok felé
oscar wilde szerint természetesnek lenni a legnehezebb póz
azt russel óta se kérdi senki mért jobb lenni mint nem lenni
a psziché szörnyű haragja fétispartikon cirkulál
ahol a kosztümös-öltönyös résztvevők kis húsdarabokat
vágnak ki egymásból és késsel-villával illedelmesen
csevegve elfogyasztják
a társasági élet egyik formája a társasági halál
a hullákat nincs hova temetni már nem férnek el egymás tetején
a szeméttelep pedig nem veszi be őket
mondván a legmérgezőbb anyag az emberi anyag
és igaza van
a reklámok többé nem a fiatalság kultuszát sugallják
az élet a halálhoz hasonlóan sokba kerül köztes megoldás kell
az új horrorfilmek legmenőbb főhőse ted bundyra hajaz
élő húsba harapás de az áldozat megölése nélkül
az esküvőkön drága gyűrű helyett ujjat cserélnek a felek
miséken adományul vért fecskendeznek a perselybe
húsvétkor az egykori nyúlra emlékezve tapsi füleket tálalnak ebédre
a mikulás ruhát cserél nehogy vérszemet kapjanak a gyerekek
nincs többé karácsony
Megjelent: 2014-10-01 07:00:00
 |
|
Gulisio Tímea (Marcali, 1989) költő, író, festő, előadó |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
